A Prism Botrány, avagy többé nincs magánélet!

Néhány hete robbant a hírszerzési botrány, mely szerint a hét legnagyobb online szolgáltatás, köztük a Google és a Facebook is közvetlen hozzáférést adott a felhasználói adatokhoz az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal számára. Az eheti F-Secure Hírekben közelebbről is bemutatjuk az ügy részleteit és hogy milyen súlyos következményei lehetnek a PRISM programnak.

Aggódnunk kéne a PRISM miatt?

Biztos vagyok benne, hogy mindenki hallott már az elmúlt hetekben napvilágra került, a történelem talán legjelentősebb megfigyelési botrányáról, a PRISM programról. De hogyan is érint minket, egyszerű polgárokat mindez?

Rövid áttekintés

Először is nézzük meg, mire szolgál tulajdonképpen ez a program? A PRISM egy gigantikus hírszerző hálózat, amely közvetlen hozzáférést tesz lehetővé az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) számára a Google (Gmail, YouTube, stb.), Facebook, Microsoft (Skydrive, Live, Skype, stb.), Yahoo, PalTalk, AOL és Apple adatbázisaiban szereplő felhasználói adatokhoz, információkhoz. A kiszivárgott prezentáció szerint az NSA korlátlanul hozzáfér a szervereken tárolt emailekhez, szöveges, hangalapú és videós beszélgetésekhez, tárolt fotókhoz és videókhoz, elküldött fájlokhoz, videókonferenciákhoz, közösségi tevékenységekhez, feltöltött fájlokhoz, illetve olyan metaadatokhoz is, mint a felhasználók belépései a rendszerbe.

A jelentés szerint az NSA-val együttműködő vállalatok önként csatlakoztak a megfigyelési rendszerhez, amit kezdetben természetesen mindegyik vállalat tagadt. A lehallgatási botrányt egy volt CIA ügynök, név szerint Edward Snowden robbantotta ki, aki a londoni The Guardian és a The Washington Post újságíróinak nyilatkozott az üggyel kapcsolatban. Az információk tehát nem ismeretlen forrásból származnak, ahogy azt már a hasonló hírek esetében megszokhattuk, hanem Snowden a nevét adta hozzá és vállalta az üggyel járó minden következményt. Ez pedig még hitelesebbé teszi állításait.

Amerika, a szabadság hazája?

Azok, akik valamennyire jártasak az IT világában és tudják, hogy milyen nehézségekkel jár a magánszféra megőrzése a világhálón, biztosan nem lepődtek meg a hír hallatán. Nem ez az egyetlen hírszerző program, az internetforgalmat számos egyéb módon is folyamatosan monitorozzák. Ennek a botránynak azonban végre fel kell nyitnia az emberek szemét: többé nem lehet csak legyinteni a kémkedő kormányokról szóló híresztelésekre, hanem itt az ideje komolyan venni őket és számolni a következményekkel.

Amerika mindig is a demokrácia, szólásszabadság és tisztesség hazájaként tetszelgett, ami agresszíven fellép más országokkal szemben, amelyek nem követik a nyugati eszméket. Egy ilyen országban működő kémhálózat napvilágra kerülése így még nagyobb hírnek számít. Ráadásul Amerika központi szerepet tölt be az internet világában, így a PRISM nem tekinthető csupán egy helyi adatvédelmi problémának, hanem igenis globális fenyegetést jelent. Számos népszerű szolgáltatás, mint például a Facebook is amerikai székhelyű, így csupán két lehetőségünk van: vagy együtt élünk a ténnyel, hogy adatokat gyűjtenek rólunk vagy egyszerűen nem használjuk többet az adott szolgáltatást.

A PRISM következményei

Nem vagyunk se terroristák, se bűnözők. Nincs semmi rejtegetnivalónk. Tényleg minket is érint ez az egész? Aggódnunk kell miatta? Sajnos erre nem tudunk egyértelmű választ adni.

Közvetlen hatása az életünkre valószínűleg egyáltalán nem lesz. A hírszerző rendszerek rengeteg adatot szűrnek át és tárolnak, így lehetetlen, hogy minden egyes üzenetet elolvassanak. Bár mindenkinek vannak olyan privát titkai, amelyeknek nem örülnénk, ha kiszivárognának, de ezek általában a hatóságokat sem érdeklik túlzottan. Így szinte nulla a valószínűsége, hogy a PRISM-en keresztül kitudódnának.

Ami a leginkább ijesztő ebben az egészben, az a rólunk tárolt óriási mennyiségű adat. Egyáltalán nem tudhatjuk, hogy a jövőben mire fogják ezeket az információkat felhasználni és kinek lesz egyáltalán hozzáférése hozzájuk. Snowdent idézve:

“Még ha nem is csinálunk semmi rosszat, akkor is megfigyelnek minket és rögzítik tetteinket… Ehhez nem kell elkövetnünk semmit sem. Aztán egyszer csak gyanúba keveredünk valaki vagy valami, mondjuk egy gyanús telefonhívás miatt. És akkor ennek a rendszernek a segítségével vissza tudnak menni az időben és alaposan megvizsgálni minden egyes döntésünket, amelyet addigi életünk során meghoztunk. Leellenőrzik minden barátunkat, akivel valaha kapcsolatban voltunk és alaptalan vádakra építve rossz színben tüntethetnek fel minket.”

A Nagy Testvér szemmel tart

Biztosak lehetünk benne, hogy ha egy kormány tudni szeretne valamit, akkor azt meg is fogja szerezni magának. Nem számít, hogy hol élünk és kivel vagyunk kapcsolatban, ahogy az sem, hogy a saját kormányunknak vagy éppen egy másik országnak van szüksége az adott információra. Számos ismert hírszerző program létezik már, és képzeljük csak el, mennyi működhet még a háttérben, amiről sejtelmünk sincs. A mai hírszerző rendszerek pedig már bármilyen célú adatgyűjtésre alkalmasak, így például ipari kémkedésekre is ugyanúgy használhatók. Minden vállalatnak vannak üzleti titkai, amelyek ha kitudódnak, az vagyoni károkat, illetve információs, szellemi tőkéjük és jó hírnevük elvesztését is jelentheti.

A legnagyobb probléma azonban mégis csak az, hogy az emberek többsége egyáltalán nincsen tisztában azzal, hogy milyen szinten vagyunk megfigyelve és a rólunk gyűjtött adatokat milyen szinten használják fel profilépítésre. Vegyük csak például a Googlet. A kereséseink és levelezéseink alapján az érdeklődési köreinktől kezdve a szexuális beállítottságunkon, politikai nézeteinken és képességeinken át számos információt össze tudnak gyűjteni rólunk, amelyek alapján már könnyedén megrajzolható a profilunk. Ha belegondolunk, ez történik manapság a legtöbb állásinterjú során is: a munkáltatók előre tájékozódnak a jelöltekről az interneten, és lehet valaki bármilyen képzett és alkalmas is az adott munkára, ha a Facebook profilján nem tetsző dolgokat találnak róla, biztosan nem fogja megkapni a munkát. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a többi szóban forgó hat online szolgáltatáson keresztül mennyi további információ is összegyűjthető egy emberről.

Nem szabad hát hanyag módon tudomást se vennünk a jelen eseményeiről, és szó nélkül tűrnünk, hogy adatokat gyűjtsenek és tároljanak magánéletünkről. Dobtunk már ki valaha valamit, amire később nagyon is szükségünk lett volna? Ez történik most a magánszférával is. Sokan úgy gondolják, hogy nincs semmi rejtegetni valójuk, és pár rólunk tárolt információ még elfogadható a biztonságért, a terrorista fenyegetésektől való védelemért cserébe. Ezzel a gondolatmenettel azonban két alapvető probléma is van: egyáltalán nem tudjuk, hogy tulajdonképpen mekkora árat is fizetünk mindezért, és milyen hatással lesz a jövőnkre. Más részről pedig senki se tudja, hogy milyen biztonságot is kapunk tulajdonképpen cserébe, ha egyáltalán kapunk valamit.

De mit is kapunk kárpótlásként a magánéletünk megsértéséért?

Természetesen jól, vagy inkább túl jól is hangzik, hogy a hírszerző programoknak köszönhetően terroristákat tudnak megfigyelni és terrorcselekményeket tudnak megelőzni. De sajnos a gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű. Számtalan módszer létezik már a hírszerző rendszerek kijátszására: itt van például a PGP titkosítás, vagy a névtelen hálózatok, mint például a TOR használata. A komoly fenyegetést jelentő terrorista csoportok mind jól ismerik ezeket a módszereket. Vagy gondoljunk csak Andres Behring Breivikre, aki 2011 júliusában 77 embert ölt meg Norvégiában. Szörnyű tettét egyedül vitte végbe, senkivel nem kellett az internet segítségével szövetkeznie és kommunikálnia. Így egy hírszerző program segítségével őt sem tudták volna elkapni.

De akkor kik tartóztathatók le a PRISM segítségével? Csupán néhány őrült, akik közösen tervelnek ki valamilyen bűncselekményt, de nem elég képzettek ahhoz, hogy titkosítsák is a beszélgetéseiket. A hatóságok őket fogják elkapni, és büszkén számolnak majd be a sikeres kézre kerítésről, hogy ezzel is a hírszerző rendszerük szükségességét igazolják. Mi pedig sosem fogjuk megtudni, hogy ezek az emberek valóban képesek lettek volna-e véghezvinni tervüket. Lényegében tehát az igazán jelentős terrorista cselekményeket a PRISM segítségével eddig és ez után sem fogják megakadályozni, ugyanakkor a program létezése komoly adatvédelmi problémát jelent a hétköznapi emberek magánéletére nézve.

Mit tehetünk ez ellen? Egyesek szerint már elvesztettük a csatát és a privát szféra halott. Nem értek egyet velük. A magánszféra súlyosan megsérült, de még nem szabad lemondanunk róla. Igaz, hogy újjáélesztésre van szüksége, de ha az emberek felismerik, hogy nem kell lemondaniuk a magánéletről, akkor erre még van esély.

Powered By: Frances Heali Horror

Justin Bieber ellenségeinek.

Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e a fent említett szupersztárról, végül úgy döntöttem megteszem, mert már nem tudom magamban tartani a véleményemet.

Mivel a popzenét világ életemben szerettem így négy év elteltével gondoltam meghallgatom néhány számát melyek első hallásra megtetszettek. Ezek után úgy döntöttem megnézem egy fellépését, annak okán mivel még sosem voltam egy szupersztár koncertjén.  A Westendben jegyet váltottam, majd néhány nappal később irány Bécs. A helyszín: Wiener Stadthalle, mely egy tizenhétezer személy befogadására alkalmas fedett stadion. A helyszín teljesen megtelt, és a show tökéletes volt. Megérte elmenni. Most veszem csak észre kicsit elkalandoztam, tehát térjünk vissza arra a gondolatmenetre amiről a cikk valójában szól.

Justin Bieber

Justin világ életében megosztó személyiség volt. Köszönhető ez a hatalmas tehetségének, és bátorságnak (gondolok itt arra, ahogy a színpadon viselkedik) no és persze a szinte utolérhetetlen sikernek, melyet el tudott érni. Sokan nyilván legyintenek, de higgyék el nekem a hétmilliárd YouTube letöltés és a harminchat millió belieber nem lehet véletlen (a számok magukért beszelnek). Nagyon zavar, hogy az ellenségei (nem véletlen fejeztem ki így magam) minden apró cséplő dologba bele kötnek melyet csinál, vagy körülötte történik. Levette a pólóját a Londoni repülőtéren, és? Hányan megteszik ezt vagy még sokkal durvább dolgokat, persze az senkit sem érdekel. Micsoda badarság, emiatt ki akarják tagadni szülőhazájából, Kanadából, micsoda felelőtlen túlzás! Felháborító! Tekintsünk vissza a múltra. 1956-ban Elvis Presley a csípőjét rázta, azt szabadott? (tovább is sorolhatnám, de senkit sem szeretnék ezzel utalni!)

Justin Bieber London, repülőtér

Nos kérem, kicsit gondoljunk bele a fent leírtakba, és nem utolsó sorban abba,  Justin meg csak egy gyerek, és komoly nyomot hagyhat a lelkében minden sérelem. Ne legyenek önök az irigyesei gonoszak és rosszindulatúak, és ne akarják tönkretenni egy fiatal ember életét, (aki ráadásul egy szimpatikus kedves ifjú) csak mert nem tetszik az amit csinál. Ezt úgy hívják: emberség (persze ez a szó manapság nem sokat jelent sajnos)! Én a magam részéről további sok sikert kívánok neki, és gratulálunk az eddig elért sikereihez.

Szerző: Frances Heali-Horror

EMO? Egyéniség, esetleg majmolás? Avagy készíts magadról képet 3D szemüvegben, vagy légy menő a Facebookon.

Az EMO és EMO közeli gyerekek azt hirdetik magukról, hogy egyéniségek művészek. Számomra ez egy teljesen furcsa ellentmondása annak a ténynek, hogy a 15 éves gyerektől a 30 évesig felnőttig napjainkban sok közös, sőt egyforma vonásokat vélek felfedezni. Az egyik ilyen, és leginkább fő közös vonás a 3D szemüvegben készített fényképek. Bátran állíthatom, hogy szinte minden ilyen beállítottságú lánynak és fiúnak van így készített képe. Nem számít nekik az sem, ha előnytelen, vagy rosszul áll fő, hogy legyen. Elgondolkodtam rajta vajon miért lehet ez, és arra a következtetésre jutottam, hogy különös és egyben veszélyes kihatással van számukra Facebook.

15 évesen

Hogy miért? Mert ezek a gyerekek, naponta a szabadidejük minimum 90 százalékát ezen oldal előtt töltik. A Facebook nagy hátránya azonban nem ez, hanem a fő oldalon megjelenő üzenő fal. Annál menőbb valaki minél többet ír oda, és minél többen LIKE-olják. Ezt leginkább ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor vidéken ha viszik a szarvasmarhákat legelni, az egyik nyakába kolompot akasztanak és a többi meg követi a főkolompost. Ezzel viszont az a baj, hogy ezek a gyerekek lesüllyednek az állatok értelmi színvonalára? Ez egy érdekes kérdés számomra.

27 évesen

Érdekes módon csodálkoznak azon is, hogy sok rosszindulatú pletyka száll róluk mindenfelé. Pedig ebben semmi csodálni való nincs, hiszen ezen üzenő falra sok esetben a legnagyobb titkaikat is kiírják, és mivel gyerekről van szó, akik egy társaságban mozognak, sok esetben nem tudják feldolgozni magukban a megaláztatást, és bizony megesett már olyan dolog is, hogy egy igy nem átgondolt cselekedet öngyilkossági kísérlethez vezetett.

A szülők nagy részének fogalma sincs arról, hogy a gyermeke mit művel a Facebookon. Gondolok itt arra, hogy meztelenül, kis gatyában mutogatja magát, sőt láttam már olyat is aki pucéran készített magáról fényképet. Nem túl furcsa számomra a szülők nemtörődömsége, mivel kis hazánkban hogy valaki meg tudjon élni, szinte egésznap dolgoznia kell, vagy más esetben azért teszik ezt az anyukák és apukák, hogy menő cuccokkal láthassák el gyermeküket. Kérdezem én minek kell egy kisfiúnak vagy kislánynak 200 000 ezer ft.-ért telefont vásárolni? _Nem olyan biztonságos ez az ország ahhoz, hogy ezt érdemes legyen megtenni. És a szülő lepődik meg legjobban, ha a gyermekét kirabolják vagy rosszabb esetben bántalmazzák és kirabolják az értékeik miatt.

Jómagam azt gondolom, hogy a szülőknek inkább a gyermekeik, nevelésére kéne fordítaniuk időt és rá kéne ébredniük arra, hogy a pénz nem helyettesíti a szeretetet.

Szerző: Frances Heali- Horror

Megasztár, most és mindörökké!

Napjainkban, futószalagon készülnek már a tehetségkutatók. Egy évben három, ez már kicsit sok lesz, mivel kis hazánkban, nem termelődik ki annyi tehetség, aki megállhatja a helyét akár a nagyvilág deszkáin is. Persze ez a tény egyáltalán nem érdekli a kereskedelmi csatornák tulajdonosait. Ők csak a nézettségi adatokra kíváncsiak, amit valamilyen szinten meg is értek, hiszen az ő szemük előtt csak a nullák lebegnek, aztán, hogy az országot mennyire járatják le az már, számukra teljesen érdektelen.

A mai első megmérettetésen, roppant érdekes volt a számomra, hogy egyetlen egy Magyar dalt nem énekelt senki, pedig sok kedves dallam létezik mely ebben az országban Magyar nyelven íródott. Nem vagyok egyáltalán elvakult nacionalista, de ez már megbántotta az érzéseimet. Azért is furcsa ez számomra, mert az utóbbi tehetségkutatót, egy olyan fiú nyerte, aki bizony Máté Péter dalokat énekelt.

László Attila Máté Péter dalokkal nyerte meg a Csillag születik-et

Sok évvel ezelőtt, nem az volt a tehetségkutatók lényege, hogy ki mennyire tudja utánozni az eredeti énekest, hanem egy sokkal fontosabb cél vezérelte őket, mégpedig az, hogy a saját szerzeményeikkel hívják fel magukra a figyelmet. Így aztán sikerült kitermelnünk olyan tehetségeket mint Máté Péter, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és még hosszan sorolhatnám. Ha visszatekintek napjaink Megasztár, X-Faktor, Csillag születik nyerteseire, senki sem vésődött be az agyamba, és szinte teljesen el is tűntek, beszürkültek, és egy pillanat alatt a homályba zuhantak. Mi Szükség van ezekre a hatalmas nyereményekre, nem lenne elég egy saját lemez, egy kis segítség néhány dalszöveg és zenei aláfestés a számukra? Dehogynem!

Eddig a Megasztárt tartottam a legjobb tehetségkutató műsornak, mert igazi profi zsűri segítette a versenyzőket, és ízléses mérsékelt pompa és csillogás övezte a műsort. Puff ez mára teljesen megváltozott, bár annyit mégis érdemes megemlíteni, hogy a zsűri legalább nem fekszik végig az asztalon, mint Geszti Péter, és nem egy alkoholista, zeneileg nulla ember bunkózik a jelöltekkel mint Nagy Feró. Az előző Megasztár zsűriben igazi hozzáértő emberek ültek gondolok itt Presser Gáborra, és Friderikusz Sándorra. Persze ott is volt selejt, mint az érzelmi kitöréseit és részrehajlóságát nem leplező Mester Tamás (vajon honnan kaparták elő őt és miért, hiszen soha nem volt sem jelentős énekes sem túlzottan ismert ember, legalább is Friderikusz és Presserhez viszonyítva). És mi  maradt mostani adásra, Mester Tamás, Falusi Mariann, aki leginkább arról ismert, hogy bohóckodik a Padödöben, Bochkor Gábor, akit személy szerint nagyon kedvelek, csak ehhez nem ért, és végül de utolsó sorbon Bereczki Zoltán aki úgy viselkedik mint egy 15 éves gyerek. Hát ez jutott nekünk!

A selejtes Megasztár Zsűri

Rá kellett ébrednem, hogy ezt a sorozatot nem fogom tovább figyelemmel kísérni, mert a színvonal a fent említett okok miatt olyan mély szintre süllyedt, hogy valóságos időpocsékolásnak tartom.

Akinek viszont tetszik, annak jó szórakozást kívánok és remélem, hogy számukra izgalmas lesz ez a megmérettetés, és kívánom, hogy az álltaluk favorizált ember nyerje meg a vetélkedőt.

Szerző: Frances Heali-Horror

Alkonyat – Hajnalhasadás I. rész Bemutató (The Twilight Saga: Breaking Dawn – Part 1)

Elérkezett az idő, amikor már csak pillanatok választanak el minket attól, hogy részesei lehessünk, Edward, és Bella történetének, amely egyenlőre az utolsó része a qwadrologiának. . Tipikus, Amerika szokás szerint a nem túl vaskos kötetet, két felé bontották, s most csak az első részt osztják meg velünk, a popcorn mámor, és a kényelmes fotelszerű moziszékekben ülve. A történet, talán legizgalmasabb fejezetéhez értünk amiben már sok horror elemet beleszőtt az írónő. Kíváncsian várom, hogy oldották meg ezt a problémát a film alkotói, mivel a mű korhatár nélkül megtekinthető.

A film iránt mutatott érdeklődés hatalmas. Jegyet a filmre nem egyszerű vásárolni. Reményeim szerint, legalább olyan jó mozit kapunk, mint az előző három epizód volt.

Nos kérem, indulás a moziba jegyet váltani, feltankolni a kólás üveget, és legalább egy óriás popcorn szükségeltetik.

 

Kezdődhet a vetítés

 

Mindenkinek jó szórakozást kívánok!

 

Ízelítőnek addig is érjük be a legújabb trailerrel

Szerző: Frances Heali Horror